A nem tervezett állásidő csökkentése, megtérülő sorrendben

1 · Tegyen mellé egy számot

Futtassa az állásidőköltség-kalkulátort soronként, fedezettel, nem árbevétellel. A Fortune Global 500 vállalatai becslések szerint árbevételük mintegy 11%-át veszítik el a nem tervezett állásidő miatt (Siemens, The True Cost of Downtime); a legtöbb gyár, amely először végzi el ezt a gyakorlatot, olyan összeget talál, amelyért senki sem felelt.

2 · Veszteség szerint rangsorolja a gépeket, ne kritikussági elmélet szerint

Tizenkét hónapnyi leállási előzmény, kiesett fedezet szerint rendezve. Az első tíz gép jellemzően a probléma 60-80%-át fedi le. Ez a tíz a program hatóköre: első nap ne vezesse be az egész üzemben.

3 · Géposztályonként válasszon érzékelést

Forgó gépek (szivattyúk, ventilátorok, hajtóművek, kompresszorok): dedikált rezgésérzékelés diagnosztikai modellekkel (a legmélyebb javaslatok, gépenkénti hardverköltség. Minden más (és azok a forgó gépek, amelyeket még nem műszerez): sodródásészlelés a már archivált folyamatjeleken) hardver nélkül, elkapja azokat az előjeleket, amelyek sosem rezegnek. A legtöbb üzemnek mindkettőre szüksége van; az arányt a veszteségrangsor adja meg.

4 · Kösse be az előrejelzéseket a munkafolyamatba

Az az előrejelzés, amelyből nem lesz munkalap, csak demó. Integrálja a riasztásokat a CMMS-be felelőssel, határidővel és visszajelző mezővel („valós volt a hiba?”): ez a visszacsatolási hurok tartja őszintén a modelleket és elkötelezetten a technikusokat. Az így működtetett programok a nem tervezett leállások 20-50%-ának visszanyeréséről számolnak be; a dashboardként működtetettek képernyőképekről.